Az Anahata Flow nem kezelési technika, hanem egy energetikai beavatás. És minden szertartásnak szüksége van egy kapunyitó pontra, egy pillanatra, ahol a vendég leválik a külvilágról, és megérkezik a saját testébe, a saját terébe. Ez a pillanat a zuhanyrituálé.
Meleg víz – az idegrendszer lelassítása
A meleg víz első érintése aktiválja a test megnyugvásért felelős mechanizmusait. A pulzus lassul, az izmok elernyednek, és elindul egy testi-lelki áthangolódás.
Spirituálisan ez a híd: a fizikai megtisztuláson keresztül a vendég elkezd leválni mindarról, ami nem ő, és újra kapcsolódni az önvalóhoz.
Aromás peeling – sejtszintű hangolás és intuitív választás
A peeling során eltávolított hámréteg felfrissíti a bőrlégzést, fokozza az oxigénellátást és érzékenyíti a bőrt az érintésre.
Az aroma, amivel dolgozunk, nem előre meghatározott – a vendég választja, intuíció alapján.
Ez a választás már az első pillanatban az önreflexióra és belső vezetettségre hangol.
Az illatok ugyanis közvetlen kapcsolatban állnak az agy érzelmi központjaival: a szaglóidegen keresztül az aroma hatása azonnal eléri a limbikus rendszert, amely az érzelmi emlékek, biztonságérzet és reakcióminták kulcsterülete.
Ezért ez a lépés nem pusztán fizikai: az illat, amit most választunk, rezonanciába lép egy mélyebb már megélt eseménnyel. És lehetőséget ad arra, hogy az érzékelésen keresztül már itt, az első mozdulatban elinduljon a finom oldás.
Spirituális zene – rezgésszint hangolása
A zuhany alatt halkan szóló zene nem figyelmet kér, hanem jelenlétet támogat.
A kiválasztott hangzás nem irányít, nem vezeti az elmét – teret tart, és segíti az idegrendszert átállni egy másik működési ritmusra.
Nem hallgatás ez – rezgésbe érkezés.
Sólámpa – a fény, ami ölel
A meleg fényt sólámpa biztosítja – egy olyan fényminőség, amely nyugtatja az idegrendszert, támogatja a légzést és finoman rendezni kezdi az energetikai mezőt.
A só földel és tisztít – nemcsak fizikai, hanem rezgéstani szinten is.
Ez a fény nem világít, hanem bebugyolál – és így megteremti azt a belső teret, ahol a test el meri engedni magát.
Ez a zuhany nem higiéniai aktus – hanem átlépés.
A vendég itt még nem lép be a szertartásba – de már nincs kívül.
A test elkezd engedni, a lélek felismeri a biztonságot,
és a tudat újra érzékelni mer.
Ez a beavatás első állomása.
És minden gyógyulás ott kezdődik, ahol már engedélyt adunk az érzésre.