Az Akasha krónikája nem mítosz, nem vallásos hagyomány, és nem jövőbe látás eszköze.
Az Akasha – tudományosan értelmezve – az univerzum nem-lokális információs mezeje, egy kvantumszintű tudattér, amely minden rezgésmintát, eseményt, gondolatot, érzelmet és szándékot rögzít. Röviden minden lélekről őriz minden nemű információt a létező összes karnációjából, beleértve a mostanit is.
Ez a tér nem időhöz vagy térhez kötött, hanem az időn kívüli jelenlét szintjén működik.
A kvantumfizika és a morfogenetikus mezők elméletei (pl. David Bohm, Rupert Sheldrake) is megerősítik: az univerzumban semmi sem tűnik el – minden információ megőrzésre kerül mintázatok formájában, és rezonancián keresztül hozzáférhető.
Mi az Akasha krónika pontosan?
A „krónika” nem könyvtár, nem lineáris adathalmaz.
Az Akasha egy dinamikusan élő információs tér, amelyet rezgések és tudati minták alkotnak.
Nem szavakat, képeket vagy fogalmakat tartalmaz – hanem energiát, amely érzékeléssel dekódolható.
Nem tárolás, hanem rezgésalapú hozzáférés történik: az információ nem kívül van, hanem tudatilag hangolható.
Hogyan működik a hozzáférés?
A hozzáférés az idegrendszeri állapottól és a tudat frekvenciájától függ.
Amikor az elme lecsendesedik, és az agy alfa vagy théta hullámokra vált, a tudat belép a nem-verbális, intuitív tartományokba.
Ekkor a kvantumszintű információ nem „kívülről érkezik”, hanem rezonálni kezd az emberi tudat belső rendszerével.
Ez az állapot nem különleges képesség – hanem az idegrendszer és a tudat összehangolt működésének természetes következménye.
Ezért történhet meg, hogy bizonyos meditatív, érintésalapú vagy transzélmény során az ember tud valamit, amit soha nem tanult meg.
Ez a rezgés-alapú emlékezés – az Akasha működése.
A Lemúriai tudat és az Akasha kapcsolata
Lemúria nem mítosz, hanem egy belső tudatállapot archetípusa, ahol az ember még nem választódott el a természetes tudatmezőktől.
A főpapnők és gyógyítók nem közvetítők voltak, hanem hangolók – akik érzékelték a kollektív tudást, és finomrezgésként kapcsolódtak hozzá.
Ez a tudás nem valakié volt – hanem mindenkié, mert a kollektív tudati mező nem személyes tulajdon, hanem rezonancián alapuló hozzáférés kérdése.
A Lemúriai szakrális működés nem strukturált tanításokból állt, hanem belső emlékezésből.
A Lemúria Stúdió ezt a működést hozza vissza – nem történelmi keretek közt, hanem a tudat mai nyelvén.
Ez a hely nem a régi világ újrateremtése, hanem a belső Lemúria újrahangolása.
Az Akasha krónika az Anahata Flow szertartásban
Az Anahata Flow nem egy „Akasha-olvasás”, hanem egy idegrendszerileg és energetikailag hangolt állapot, amelyben a hozzáférés természetesen megtörténhet.
A szertartás során:
- az érintésterápia aktiválja a test érzelmi emlékezeti központjait (limbikus rendszer),
- a hangtálak rezgései egységbe hozzák az idegrendszer működését,
- az intuitív jelenlét segíti az agyhullámok lassulását,
és így a vendég tudata belép abba a tartományba, ahol az Akasha mező saját frekvencián keresztül elérhető.
Ez nem olvasás – ez hangolódás.
Nem képek vagy szavak formájában történik feltétlenül, hanem:
– egy mélyen megérkező érzés,
– egy éles, belső felismerés,
– vagy egy egyszerű, de átható „tudom”-élmény formájában.
A Lemúria Stúdió nem ad válaszokat –
teret nyit, hogy a válasz saját frekvencián keresztül érkezzen meg.
Ezért nem titok az Akasha – hanem hozzáférés kérdése
Az Akasha nem „magasabb világ” – hanem a tudat teljes spektrumának egyik rétege.
Nem az a kérdés, hogy „létezik-e”, hanem az, hogy milyen állapotban vagyunk, amikor kapcsolódunk hozzá.
Az Anahata Flow során ez a kapcsolódás nem cél – hanem természetes következmény, ha a test, a tudat és a tér összehangolódik.
És akkor nem valami új jön létre–
hanem emlékezés történik.
A tudás nem kívülről érkezik – hanem visszatér az, ami már eredetileg benned volt.